Forum Replies Created
- Posts
Érintés nélküli orgazmus…hmmm…Évek óta tervezek írni róla, de nem teszem.
Az tartott vissza, hogy nem akarok frusztrációt okozni azoknak az embereknek, akiknek még hagyományos orgazmusa sincs. Ha értesülnek az érintés nélküli orgazmus létezéséről, még rosszabbul fogják magukat érezni. Még kevesebbnek fogják magukat érezni, kisebbségi komplexusuk lesz: nem elég, hogy nincs csiklóval, hüvellyel orgazmusuk, még aggyal, érintés nélküli orgazmusuk sincs. Mert valószínűleg nem fogják elérni, ha az alapok sincsenek rendben. Rájuk való tekintettel nem akartam eddig ilyen magasra lőni. Hisz ez már a szex magasiskolája. Előbb legyen rendes orgazmus és utána lehet magasabb célt felállítani. Minek frusztráljam azt, aki még az általános vagy középiskolát se járta ki, azzal, hogy legyen már diplomája?Ezt kérlek másold be ide, hogy a VIP PoP Klubtagok hozzá tudjanak szólni:
Itt is hozzá tudnak, de csak azt nézik.Kedves Hölgyem!
Szomorúan olvastam történetét. Sajnos nem egyedi. Egyre többet találkozom a jelenséggel, hogy általános pszichológusok szexuális problémákat is bevállalnak. Holott, hacsak nincs hozzá különleges érzékük és nem képezték magukat tovább a szexológia irányában, akkor ugyanannyit tudnak a szexről, mint bárki más. Nem szabadna meghaladni a kompetenciájukat: az lenne az etikus, ha azt mondanák: én nem értek a szexuális problémák megoldásához, kérem, keressen szexuálterapeutát.
Sorolni tudnám, milyen elképesztő és drámai előzményekkel fordulnak hozzám emberek, akik korábban már jártak pszichológusnál, párterapeutánál, akár többnél is. Volt, akit fel akart jelenteni egy pszichológus a pornófüggőséggel kapcsolatos fantáziái miatt. (2018.július) Ez a fiatalember emiatt inkább a pszichiátriára való beutalást választotta volna – valami miatt, ami meg se történt. Olyan is volt, aki annyira szenvedett a pornófüggősége miatt, hogy az öngyilkosságon gondolkodott! Bár megrendelte a könyvemet, a komoly tapasztalattal rendelkező vezető beosztású pszichológus lebeszélte az elolvasásáról, mondván, pornófüggőség nem létezik, a könyv biztosan hülyeség!(2021.szept.)
Aztán van, aki eljut szexuálpszichológushoz, szexuálterapeutához, szexológushoz, de a szakember nem hajlandó a pornófüggőséggel és a szexualitással részletekbe menően foglalkozni. Csak a lelki oldalról szólnak a konzultációk, amik nem visznek előre. Ilyen élménye volt Gregornak (lásd fórumbejegyzései) és az „Adj esélyt” topik indítójának, Sz-nek is. Ha már a szexterapeuta szakember se mer beszélni, kérdezni a szexről, akkor mire számítson a kliens?
Aztán van, akivel az ellenkezője történik: a szexuálterapeuta kizárólag technikai dolgokat tanít neki, a lelkével nem foglalkozik.
Olyan is van, aki szexológus szakember + foglalkozik a pornófüggőséggel, de nem megy neki. Egy házaspár 3 év, 3 szexuálpszichológus/párterapeuta sikertelen terápiája után került el hozzám. Az első óra után felkiáltottak, hogy végre valaki megértette őket és a problémájukat – először életükben.
Én nem csodálkozom ezen az alacsony hatékonyságon. Egyrészt ez új terület, másrészt össze tudom számolni egy kezemen, hány szexuálterapeuta, párterapeuta, szexuálpszichológus vagy pszichológus vásárolta meg a könyvemet.
Nem véletlenül adtam ki könyvet a pornófüggőség kezeléséről. Segíteni szerettem volna a többi szexuálterapeutának, szexuálpszichológusnak, hogy ők is sikerrel oldjanak meg problémákat. Név szerint fel tudom idézni, kik vették meg, olyan kevesen voltak. És ez a döbbenetes. Úgy nyúlnak hozzá ehhez az érzékeny területhez, hogy nem olvassák el az egyetlen pornófüggőség szakértő módszertani ajánlásait.
Félreértés ne essék: én se tudok mindenkire hatni és nem minden terápia sikeres, ahogy a könyvemben sem titkoltam el a kudarcaimat. De ha már egyszer én vagyok a pornófüggőség specialistája, érthetetlen, hogy nem fordulnak hozzám azok a szexuálterapeuták, akiket megkeresnek pornófüggő kliensek. Miközben én többször is küldtem már ügyfelet más szexterapeutához vagy pszichológushoz vagy pszichiáterhez vagy csoportterápiára, hozzám eddig egyetlenegy pszichológus küldött szexuális problémával klienst. Ő is a szülőföldemről volt. A kollegák nem merik bevallani, hogy inkompetensek valamiben. Felfoghatatlan a szakmai alázat hiánya, főleg, hogy emberek életéről, sorsáról van szó, ami iránt felelősséggel tartozunk.
Ezért nem fogom kiadni a 2. részt. Bár kész van, sőt, már az első könyv megjelenésekor is kész volt, de nincs értelme. Nem fogják megvenni, így pedig csak felesleges pénzkidobás lenne kiadni. Sajnálom.
Remélem, a fenti esetek ismertetése kicsit megnyugtatta Önt. Ahelyett, hogy feleslegesen hibáztatná magát, hogy leragadt egy rossz szakembernél, a lényeg, hogy végül mégis volt ereje ezt megszakítani és kilépni. Mindig nagyra becsülöm azokat az embereket, akik bár csalódtak már egy vagy több szexterapeutában, de adnak egy utolsó esélyt és eljönnek hozzám.
Kedves Asztalos!
A PoP 17-es leckéje a felelősség vállalásáról szól, nem a hárításáról. Ebben a posztban tetten érhetők az önigazolás, önfelmentés nyomai: „megcsalás még házasság ELŐTT(mintha házasság előtt nem számítana)” „az viszont már tényleg bűn (utalás arra, hogy előzőekben felsoroltak nem voltak azok)”.
Ebben az állapotban semmiképpen sem szabad mondani a párodnak semmit. Még nem értél meg a tiszta megbánásra. Ebből csak az lenne, hogy a végén még őt hibáztatnád – ami gyakori, ha valaki nem bánja meg őszintén, amit tett.
Eme leckében a JÓVÁTÉTEL a lényeg. A bocsánatkérés nem jelenti azt, hogy be kellene vallani, pontosan miért is kérsz bocsánatot. Nem kell. Elég, ha általánosságban mondod azt: Bocsánatot kérek mindenért, amivel megbántottalak.
Amikor megcsaljuk a párunkat, az megterhelő a lelkiismeretünkre nézve. Nyomasztó ezzel szembenézni. Hogy meneküljünk a terhes felelősségvállalás elől, elmondjuk, bevalljuk a párunknak. Így megkönnyebbül a lelkünk és ezzel egyidőben sok esetben áthárítjuk a felelősséget a párunkra. Azaz nem elég, hogy megcsaltuk, még tudatjuk is vele, hogy őt nyomassza a dolog.
Vannak természetesen olyan helyzetek, amikor nem felelősség áthárítás céljából vallunk be dolgokat a sérelmes félnek. De a felelősség valódi vállalása és áthárítása között sokszor annyira vékony a jég, hogy alig észrevehető.
Ezért – hacsak nem elkerülhetetlenül szükséges – én nem javasolnám egy régi, már lezárult félrelépés, hűtlenség, megcsalás bevallását a párjaitoknak.
Soha senki nem megértő a hűtlenséggel szemben. Senkit nem érdekel az indoklás, a magyarázat. A seb akkora, annyira mély és oly fájdalmas, hogy semmilyen ésszerű magyarázatot nem fogad el a másik fél. Akkor sem lesz a megcsalt fél megértő, ha a félrelépőnek minden oka megvolt rá: pl. párja már évek óta nem nyúlt hozzá. Akkor sem lesz megértő, ha párja már agyba-főbe csalta, és most az egyszer ő is viszonozta.