Szerintem mindkét nemre jellemző lehet a hűtlenség. Maga a fogalom eltérő jelentéssel bír nemenként, sőt még személyenként is. Alapvetően az ember nem monogám lény. Ez sem igaz persze mindenkire, de szerintem nyugodtan ki lehet jelenteni általánosságban. Az ember egyik alapvető érzése a vágyakozás. A kapcsolatok tekintetében a vágyakozás nem mindig ugyanarra a pattnerre irányul. Ez nem hiszem, hogy csak a férfiakra jellemző, hanem ugyanúgy igaz mindkét nemre, hiszen emberek vagyunk. Az, hogy valaki vágyakozik egy másik emberre, netán a valóságban is szeretné megélni a vágyait egy állandó partner mellett szerintem nem szentségtörés. Nem azt mondom, hogy ez a követendő példa de ezért elítélni valakit nem fair dolog. (Ezzel senkit nem akarok bántani, mindössze magánvélemény) Egy kapcsolatban szerintem az a legszebb, ha a másikat teljesnek, boldognak látja az ember. Ehhez elengedhetetlen az érzelmi szabadság. Persze ez nem egyenlő a fűvel-fával típusú kapcsolattal. A kulcs az őszinteség és a bizalom. Ha félreteszi az ember az egészségtelen egoját, a társadalom által rosszul értelmezett „büszkeségét”, és megpróbálja a másikat embernek, valódinak látni, akkor szerintem nem érdeklik az olyan fogalmak, mint a hűtlenség, megcsalás, félrelépés. Tiszta kommunikációval ezek a korlátok áthidalhatók, ami szerintem egy szabad, harmonikus kapcsolathoz elengedhetetlen. Szóval az én szemléletmódom szerint meg lehet csalni és komolyan meg lehet bántani a másikat, akár egy életre, de ettől félni, az ember vágyait csupán ez miatt elnyomni nem szabad. Az embert kell szemlélni és nem azt, amilyennek mi akarjuk látni. Megérteni a vágyait, egyáltalán azt a személyt, akivel vagyunk/lenni szeretnénk. Talán a mottó az lehetne, hogy „szabadság a hűség jegyében”. Modom én ezt egy monogám típusú emberként.

Nem vagyok elvált szülők gyereke, viszont én is találkoztam sok olyan gyermekkel, mint amilyeneket te leírsz. Nekem túl kevés tapasztalatom van ilyen téren, hogy bátran tudjak nyilatkozni egyik vagy másik szülő hiányáról, mint az ilyen viselkedést kiváltó okról. Ahogy olvasom, te tapasztaltabb vagy ebben. Azt nem hiszem, hogy pl. az apa sokkal jobb lenne a gyereknevelésben, mert ez baromira sokmindentől függhet, de tényleg nem érvelnék olyasmi mellett, amihez nem értek és tapasztalatom sincsen. Jobban fogok figyelni majd erre ezentúl (van a környezetemben bőven ilyen), és majd ha „kiokosodtam”, akkor válaszolok bővebben is 🙂

Egyetértek abban, hogy ahányféle ember, annyiféle módszer. Természetesen nagyon nem mindegy, hogy milyen családról beszélünk, de alapvetően maga családi minta lehet példaértékű egy gyermek számára. Ha csak az egyik fél neveli aktívan a gyermeket, akkor lehet, hogy az ő értékrendszere „ragad” rá a gyerekre, de az, hogy az anya szerepe ettől még nagyon fontos, ugyanúgy, ahogyan az érzelmek kifejezése is az szerintem vitathatatlan és egy gyerek ezt elsősorban az anyától tanulhatja meg (még ma is). A régi értékrend egyáltalán nem elítélendő, de szerintem mára kissé elavulttá vált, viszont sok hasznos elem átemelhető a mai családmodellbe is. Az idők változnak és ennek megfelelően kell alkalmazkodni.

Jelenleg csak rövid ideig tudok koncentrálni. A tantra az eddigi tapasztalataim alapján hosszasan próbálja a testet és az elmét egyre magasabbra juttatni, hogy minél erősebben, tudatosabban, és pontosabban élhesse meg az ember a saját szexualitását, nemiségét. Nekem ez még nem megy. Nagyon nem szeretem, ha olajjal vagy bármilyen kenőccsel kenegetnek. Úgy érzem megfulladok olyankor. Tompítja az érzékeimet. Ráadásul elkezdek pánikolni, hogy nem tudok koncentrálni és akkor már nem is tudom élvezni. Szóval kérdésedre válaszolva próbáltam a tantrát, de úgy érzem még nem tartok azon a szinten, hogy segíteni tudna, valamint megfelelő partnerem sem volt eddig hozzá. A dolog nagyon érdekes, sőt még izgató is, de pl. belőlem félelmet vált ki.

Az oktatással egyet is értel meg nem is. Általában a fiatalok kifejezetten ellene vannak az oktatási rednszer szerinti életvezetésnek. Mivel a médiából, még a közvetlen környezetükből is a szóban forgó nyers szexualitás ömlik, ami kamaszkorban talán még vonzónak is tűnhet, így egy dologgal többet adnánk nekik, ami ellen lázadhatnak. A szülői minta talán az , ami kifejezetten segíthet a fiataloknak visszatalálni a „szép erotikához”, szerintem. Ez sem garantált persze, es az sem jó nyilván, hogy az oktatást azonnal elvetjük, mert ezzel a hozzáállással tényleg hamvába holt dolog marad. Esetleg a művészetekhez lehetne nyúlni, de ehhez nagyon nagy megmozdulásra lenne szükség. Nagyon sokan fogékonyak a költészetre, filmekre, zenére, színházra. Mind a múltban található az említett művészeti ágak vonatkozásában olyan mű, amiben nagyon szép emberi kapcsolatok, érzelmek leírása ábrázolása található. Mind pedig a jövő számára is készülhetnének célirányos alkotások, amik nem közvetlenül, hanem rejtve tanítanák meg a fiatalokkal az érzelmek kifejezésének sokkal magasabb formáját. Így akár az oktatás is működhetne véleményem szerint, szóval mehcáfolom magamat. 🙂

Kedves Giselle!

Amikor az ember függ a pornótól, akkor azt úgy kell elképzelni, mitnha drogozna. Módosult tudatállapot, amikor eltompulnak a külvilág ingrei legyenek azok bármilyen szépek is. Az, hogy valaki nem tudja ilyenkor észrevenni a jót, a szépet az csakis annak köszönhető, hogy az agya nem engedi. Csőlátás alakul ki, és az agy kéri azt az élményt, amitől el tud szállni. Ilyenkor nem az a helyzet, hogy a másik nem elég kívánatos, nem elég jó és a másiknak nem kell. Nem versenyhelyzet alakul ki ilyenkor, hogy más jobb mint te, tehát szerintem teljesen felesleges magadat hibáztatnod (bár könnyű mondani… egyébként teljesen megértem az érzéseidet). Áthuzalozza az embert a pornó és megváltozik az élmény, izgalom érzését felismerő mechanizmus. Ez természetesen igaz a szexuális ingerekre is. A legfontosabb dolog ilyenkor a felismerés és az elhatározás, hogy nem kell többé a pornó.
Ne ijedj meg, ha történik visszaesés, mert ez normális. Persze egyáltalán nem biztos, hogy be fog következni, de az én tapasztalatom szerint előfordul gyakran. A legváratlanabb helyzetekben is elkaphatja az embert egy inger, amit esetleg csak a „tudatalatti” érzékel, majd elkezdődik a kattogás, ami nagyon könnyen vezethet visszaeséshez. Simán lehet olyan, hogy lát egy kissé erotikus reklámot, vagy képet (de még csak fehérneműsre se gondolj), amin esetleg olyan beállítás látható, ami hasonlít a pornóban látottra, vagy a színek összhatása indít be egy láncreakciót ( nagyon gyakran a pornóban a színek is szerepet játszanak, mivel az egy vizuális inger és ha rengeteg olyan színt lát a pornóban, ami abban a brutálisan felfokozott – nem feltétlen szexuális – állapotban, az öröm pillanatában megragad, akkor később az agy könnyen azonosítja ugyanolyan ingerként, mint ahogyan a pornóban látta, ezért ha az ember nem is veszi észre tudatosan, az agy felismeri. Ezzel „belövi” saját magát az ember úgy, hogy észre sem veszi.Onnantól jöhetnek a youtube videók, vagy akárcsak reklámok, filmek, amikben egy kicsit is hasonló jelenetek vannak mint a pornóban, vagy bármilyen olyan dolog, ami a pornóra emlékezteti. (nekem pl. volt olyan, hogy izgalomba – nem szexuális – jöttem attól, ha a jelenet kezdetekor a nő elindult a kamera felé nagy egyszerűen csak lépkedett. A járást ilyenkor egy kicsit természetellenesen szokták bemutatni, hasonlóan, mint mikor a modell vonul a kifutón. Na innentől tudta az agyam, hogy mi fog következni, ezért ennyi bőven elég volt az izgalomhoz. Ez az utcán is működött, mert vannak olyan emberek, akik használják ezt a járást és ennyi elég is volt a kattogás elindulásához. Hülye példa, de talán így jobban érthető) Azt se lehet könnyen felismerni, hogy azért nézi az ember pl. a filmet, mert az agya hajszolja a pornóélményt így képes több órás filmet végignézni, hogy lásson egy-két perc „ismerős” jelenetet. Ez az állapot hónapokig is eltarthat, de a lényege ennek, hogy mindig történik egy kis előrelépés a rendes pornó felé. Mindigy egyre többet kell néznie és nagyjából a felénél lehet észrevenni, hogy ez bizony a pornó utáni vágy és nem egyszerű filmnézési, vagy akármilyen kedv. Akkor viszont már nagyon nehéz újra leállni.
Ezt persze nem azért írtam le, hogy elkeserítselek. Ebből van kiút! Viszont nem ért tudni, hogy mivel járhat. Persze egyáltalán nem biztos, hogy nálatok is ugyanez a helyzet, hiszen ahány ember, annyiféle érzés, folyamat. Ez csak egy saját, személyes példa.
Sok sikert kívánok nektek és örülök, hogy haladtok előre! Ezt nem szabad abbahagyni! Ha visszaesés is tapasztalható, akkor is menni kell előre. Nem veszik el az erőfeszítés akkor sem! 🙂

Én úgy értelmezem, hogy nagyon előtérbe került a fiataloknál a szexualitás. Sokkal nyíltabbak, bevállalósabbak. Ha ez a fajta szabadság párosul nagyfokú tapasztalatlansággal, kamaszkori temperamentummal, erőteljes vágyakkal, akkor rendkívüli módon háttérbe szorulhatnak a kapcsolatteremtés egyéb, fontos részei és így a nyers szexualitással azonosulnak a mai fiatalok, amit szerelemként, a kapcsolatteremtés legfontosabb alapköveként értelmeznek. Innentől meg már egészen rossz irányba indulhat el a fejlődésük. Természetesen a nagyon könnyen elérhető pornó ezt még meg is tudja erősíteni bennük.