(Gyermekkori) szexuális abúzus

Egy nagyon gyakori, és sokszor elhallgatott témáról írok.
Nem egy családban fordul elő, hogy az apa molesztálja a gyerekeket, és az anya tud róla. Az eset általánossága nem enyhíti annak súlyosságát.

Az én esetemben is a trauma a molesztáláson, a nem akart érintéseken túl – amik sötét sebekként égnek az ember testébe és lelkébe – az árulás volt. Elárvultam 9 évesen, amint a biológiai apám nem úgy ért hozzám, ahogy egy apának kéne viszonyulni a gyerekéhez.
A biológiai anyám ezt végignézte 10 éven át, és tanácstalan volt, ivott, hogy tudja nézni, de ne lássa a molesztálást. A mai napig nem hagyta el őt.
Egymást választották, én pedig saját magamat, és külön élek.

Somorjai Martinánál a szexuálterápiában rengeteg dolgot helyre tettünk, és gyorsan tudtunk haladni. A meditációk során, a kollektív tudatalatti birodalmában barangoltunk együtt, és ott meg tudtam beszélni mindent a szüleimmel, a volt partnereimmel.

Abban a birodalomban már az első terápia alkalmával megteremtettük azt a helyet a tudatalattiban, ahol teljes biztonságban érezhettem magam, ezt le is festettem egy terebélyes tölgyfa képében. Ide mindig vissza tudtam térni, amikor emlékbetörésekként újraéltem a molesztálást.

A szexuálterápia megkezdése előtt az utcán sem mertem útbaigazítást kérni férfiaktól, most pedig ez nem okoz problémát. Voltak öngyilkossági késztetéseim, de ezeket nem mondtam el a szexuálterapeutámnak sokáig.
A terápia elején szörnyű volt szembesülni az addig elbagatellizált probléma súlyosságával. Mert a biológiai anyám is azt mondta, hogy „Apád így szeret, így mutatja ki.”

Ma már természetesen nem érhet hozzám.
Ma már anyám helyett is inkább a barátaimmal beszélgetek.
Ma már egy Discord szerveren több megbízható fiú ismerősöm van, akikkel DnD-zni szoktam.
Ma már van egy barátom, akivel végig velem volt a terápia alatt is. Egy barátom, aki januárban nekem az első volt, – 21 éves már elmúltam – és ugyanúgy vele együtt érezhetem, hogy mennyivel könnyebb úgy szeretkezni, hogy a terápiában semmissé tettük a rossz érintéseket.

Az egyik legjobb barátom is srác. :3

Ma már nem bántom magam, és tisztelem a testemet. Amikor korábban is voltak emlékbetöréseim a molesztálásról, akkor általában szétkarcoltam a karomat, vagy arrébb tettem a késeket, hogy ne vágjam meg magam. Somorjai Martina rámutatott, hogy agresszorrá váltam magammal szemben, az eredeti agresszor – a biológiai apám – helyett. Ezen is külön dolgoztunk a szexterápiában.

A fontosabb tudatalatti által mutatott eseményekről több képet festettem, amik a mai napig kísérnek a mindennapokban, a szobám falán lógnak, és biztonságot árasztanak, védelmet nyújtanak.

A szexuálterápia MINDÖSSZE 4 HÓNAPIG TARTOTT, március végétől a tegnapi napig (2022.03.25-2022.08.03).
Somorjai Martina személyében valóban egy olyan terapeutát ismerhet meg bárki, aki egyenlően kezel, készen áll őszintén meghallgatni, segíteni, valójában érdekli a másik ember lelki jóléte.