A siker receptje, amit egy magyar se tesz meg

A siker receptje egy olyan cselekedet, amit enyhe túlzással egy magyar se tesz meg.

A magyar a legokosabb nép a világon

Miről vagyunk mi híresek a világban? Arról, hogy okosak vagyunk. Bátran kijelentem, hogy a magyar a legokosabb népcsoport: mi adtuk a legtöbb feltalálót a világnak, nálunk a legmagasabb az oktatás színvonala, komoly a számonkérés, és bele lehet gebedni az érettségibe. Az államvizsgáról ne is beszéljünk. Vagy egy szigorlatról. És az én időmben még egyetemre se juthatott be bárki, csak az, aki a választott szakra jellemző konkrét témakörből felvételizett. Akkoriban még magasak voltak a ponthatárok. De mégha nincs is érettségije valakinek, akkor is jellemzően sokkal-sokkal eszesebb, okosabb, műveltebb, tájékozottabb, intelligensebb, mint más népcsoport tagjai. Általános iskolai végzettségű emberektől is sokat tanultam. Jellemző az általános műveltség és hozzáértés: mindenki ért valamihez, remek javaslatokat, tippeket tud adni másoknak. A magyar a legjobb tanácsadó. Ha bármi problémád van, fordulj egy magyarhoz! Tudni fogja, mit tegyél, vagy legalább irányba rak.

A magyar a legdepressziósabb nép

De a nagy eszünk nem segít nekünk abban, hogy boldogok is lehessünk. Mi vagyunk a legdepressziósabbak is. Hogy lehet ez? Mi ez a hatalmas ellentmondás? Ha mi vagyunk a legokosabbak, azt miért nem tudjuk érzelmi életünkben is kamatoztatni? Mi az a hiányzó láncszem, ami kiváló problémamegoldó képességünket át tudná vinni saját érzelmi életünkre is?

Min bukik el a legtöbb ember a siker felé vezető úton?

A boldogság nagyban múlik a sikereken is, azon, hogy el tudunk-e érni sikereket. Ez általában hosszú folyamat. Ám addig, amíg elérjük a célunkat, találkozni fogunk valamivel, ami lényeges: és ez meghatározó lesz. Ez ugyanis kiválthat egy bizonyos cselekedetet és hozzá tartozó érzelmet.

Ez nem más, mint a mások sikere.

És ilyenkor bukik el a legtöbb magyar.

Ilyenkor lesz megpróbálva. Igen, ez egy próba. Isten, Univerzum,- kinek hite szerint – próbára teszi az embert.

Tud-e örülni a másik örömének? Mit érez ilyenkor a szívében? Örömet? Őszinte „együttérzést”? Lám-lám, még az együttérzés szó is milyen negatív kicsengésű a nyelvünkben. Hiába jelenti azt, hogy bármiben való együtt-érzés, a gyakorlatban kizárólag a tragédiákban, szomorúságban való együtt-érzést jelenti. Nem a vidámságban, az örömben való együtt-örvendezést.

Amikor egy ismerősöd kiváló teljesítményének, szorgalmának köszönhetően sikert ér el, mit érzel? Őszinte örömöt és lelkesedést? Nő egy kicsit a szemedben, tiszteled az elért teljesítményéért? Avagy inkább megszólal benned a kisördög, és megkérdőjelezed, hogy valóban saját erőből érte-e el azt a kimagasló teljesítményt? Arra gondolsz, hogy valószínűleg jól fekszik a főnökénél? Vagy a szülei/ismerősei/politikai befolyásának köszönhetően nyerte meg a pályázatot, az állást? Vagy doppingolt? Vagy egyszerűen csak szerencsésnek gondolod?

Valahányszor elítéled a másik sikerét, saját magadat helyezed távol a sikertől.

Ugyanattól a típusú sikertől, amit ő elért, mérföldekre kerülsz.

Miért számít a másik sikerére adott reakció?

Miért van ez így?

Amit értékelünk, amire jó szívvel, örömmel és vidáman tekintünk, amiért lelkesedünk, amit szeretünk, amit szavainkkal is megdicsérünk, az közel akar jönni hozzánk. Az velünk akar lenni. Ez lehet a siker maga. Ha magadban leértékeled, gúnyolod, nem akar a közeledbe jönni. Hisz nem lesz jó helye nálad.

Tudom, ez furának tűnik. Spirituális kijelentés. De mégha barátságban is vagy spirituális tanokkal, akkor se biztos, hogy egyetértesz velem. Ugyanis én nem a te sikeredről, és nem a te örömödről beszélek. Hanem a másikéről. Akivel valójában össze vagy kötve.

Valahol egyek vagyunk

Minden mindennel összefügg, és nem vagyunk egymástól teljes mértékben különálló lények. Mégha teljesen különálló életet is élünk, egységben élünk. Egy nagy egész részei vagyunk. Ezért is létezik kollektív tudatalatti, ahol az emberiség összes tudása egybe van gyűjtve.

Kollektív tudat és tudatalatti egyaránt létezik. Amit beleraksz, azt kapod vissza.

Örömöt raksz bele? Látod, hogy a másiknak sikerült, és örülsz neki? Ezt az érzést belerakod és ott marad. Amikor te akarod ugyanazt a célt megközelíteni, ami Gipsz Jakabnak sikerült, az érzés aktiválódik. Előjön. Emlékezik rá a tudatalattid, hogy már voltál ennek az elért eredménynek a közelében, és hogy akkor mit éreztél. Mégha csak érzés szinten voltál is. Együtt-éreztél vele. Igaz, hogy egy másik emberen keresztül jutottál a cél közelébe, amikor értesültél arról, hogy Jakabnak sikerült megmásznia a Himaláját, de ez mindegy. Mert az érzés az érzés. És a tudatalatti nem mindig tud különbséget tenni. Nem szelektál, hogy az érzés ki által keletkezett. Csak ismerős lesz neki. És ez az ismerősség érzés olajozza az utat afelé, hogy újra átéld. Sőt, továbbmegyek. Nem is az számít a tudatalattinak, hogy te elérted-e a célt, hanem, hogy mit érzel vele kapcsolatban. Az érzés felülír mindent. Szereted a sikert? A másik sikerét is? Megkaphatod te is.

Hasonlóképpen, ha korábban dühöt, haragot, megvetést éreztél, amikor hallottál arról, hogy Gipsz Jakab meghódította a Himaláját, akkor ezek az érzések, mint kedves ismerőseid visszaköszönnek rád, amikor te szeretnéd megmászni a hegyet. Mi mást aktiválhatnál, mint azt, ami már ismerős?

Hogy is várhatod, hogy neked sikerüljön a hegyet megmásznod, amikor lefitymálod azt, aki megmászta előtted? Az általános egység-lét miatt amit a másik ember iránt érzel ugyanazon cél felé haladás esetén, azt magad iránt is érzed. Ráadásul a sok irigykedés és gyűlölködés végén még a hegyet is megutálhatod. Már nem is Gipsz Jakab az elítélendő pária, hanem a heggyel nem stimmel valami.

Miközben a hegy ott áll, és várja, hogy meghódítsd.

Mert a hegy erre vár. Hogy minél több ember legyen sikeres és boldog azáltal, hogy meghódítja. Ez viszi előre a világot. A célok kitűzése, elérése és ezek felett érzett öröm.

Nem a lehúzás.

Ami a másik sikere, a tiéd is valahol

Tehát ha legközelebb valakit előléptetnek, és már megint érdemtelenül nem te vagy az, ne arra gondolj, hogy Gipsz Jakab egy nyaligép. Gondolj arra, hogy a cég, amely Jakabot léptette előre, őt tudja ebben a pozícióban elképzelni, mert ő illik bele a képbe. Talán tényleg nem vagy alkalmas, avagy máshol lenne a helyed, ahol többre értékelnének. De itt és most a cég örül, mert olyan vezetőt kapott, aki megfelel az elvárásainak – ennek örülj. Hisz ezáltal a cég várhatóan tovább fog prosperálni, te pedig belőle élsz. Ugye?

Lehetne ám magasabb célt is nézni, nem mindig csak saját érdekeinket. Sokkal előrébb tartana a világ. Figyelembe venni a cég érdekeit. A közösség érdekeit.

Mit tegyél tehát?

Örülj Gipsz Jakab sikerének. És ne csak magadban. Menj oda, és gratulálj. Cselekedj!

Írj egy nyílt üzenetet a közös munkatársi chatbe, a hegymászó csoportba. Ha másra nem vagy képes, csak annyit szoríts ki magadból, hogy „Gratulálok”. Nem kell, hogy „szívből”.

Tehát a cselekedet, amit üdvös lenne megtenned, ha te is sikert akarsz elérni legközelebb, a következő: nyílt és egyértelmű gratuláció a sikert elérő ismerősödnek. Ha magasabb szinten rezegsz, és képes vagy ezt érezni is, akkor én gratulálok neked. Szívből.

Érzés + cselekedet együtt ágyaznak meg a te sikerednek.

Érezd a büszkeséget, hogy egy másik magyarnak sikerült elérnie valamit

Hát nem csodás egy olyan nemzet tagjának lenni, ahol annyi mindent elérnek az emberek? Téged nem tölt el büszkeséggel, hogy megint egy magyar tett le valamit az asztalra?

Oké, nem te, de mivel egy néphez tartoztok, esélyes, hogy te leszel a következő!

Valamit csak örököltél te is a közös ősöktől.

Sajnos nem az elismerés képességét. Ebben nem vagyunk jók. A magyarok irigyek. Nemhogy rajongani nem tudnak a másik sikere iránt, de még megbecsülni sem. Tiszteletről nem is beszélve. A 2023-ban Nobel-díjat kapott magyarokkal miért nincs tele a sajtó? Miért nem látok a kevés megjelent cikk alatt 1000 gratuláló kommentárt? Miért nincs tudósítás a Hétköznapi Hősökről sem, akik komoly eredményeket értek el? Miért láthatatlanok azok, akik hatalmas dolgokat tettek le az asztalra? És ha mégis írok majd Róluk – mert tervezem-, akkor hányan fogják betámadni őket és a fogást keresni rajtuk?

Amikor két évvel ezelőtt kiküldtem az irigységről szóló elméletemet a PoP Potencia Program© tesztelőinek, nagyon meglepődtek. Hogy jön ez ide? Azért nincs kitartó merevedésük, mert irigylik ezt attól, akinek van? Igen. Ez az egyik ok. Szüntess meg mindenféle irigységet a szívedben. Törekedj arra, hogy ugrándozva tudj lelkendezni mások sikerének. Így megteremted a siker helyét a te életedben is.

Somorjai Martina Szexológus