A szex bűn?

Bűn-e a szex házasság előtt?

A szex bűn? Bűn-e a szex házasság előtt? Ezekre az izgalmas kérdésekre ad választ Somorjai Martina keresztény szexológus.

Minden történelmi kor kipécéz egy-egy emberi viselkedést, amit megbélyegez.

Anno divat volt a házasság előtt szexelőket pokollal riogatni. Ezzel elég sokáig, tulajdonképpen évezredekig lehetett az embereket kordában tartani, riogatni, elítélni, kínozni és gyötörni. A szex bűn volt szinte minden helyzetben: házasság előtt, házasság alatt menstruáció idején. A szex bűn várandósság alatt, böjt idején. A szex bűn, ha nem gyermeknemzés a cél. Következésképp bűn a fogamzásgátlás is. A szex minden formája bűn, ha a sperma nem „hasznos helyre”, azaz nem a hüvelybe ürül a végén. Az önkielégítés bűn. A szexre gondolni bűn. Megkívánni valakit bűn. Nemi erőszakból származó / súlyos fejlődési rendellenességgel születő stb. gyereket elvetetni bűn.

Ez a korszak látszólag lecsengett, de keresztény, keresztyén, újkeresztény, zsidó, muszlim közösségekben sok helyütt élnek még ezek a nézetek. A lényeg, hogy legyen miért elítélni a másikat, kordában tartani, fegyelmezni. Érezze magát hatalmas szégyenben, mert bűntudata miatt jámbor követője lesz a hívők közösségének. Annak a közösségnek, amelynek ezek szerint nincs más megtartó ereje, csak a szexszel való érzelmi zsarolás.

Diétanácik, fitnesszfasiszták

Manapság azt tapasztalom, hogy divat lett egymás étkezési szokásait elítélni. A diétanácik kegyetlenül lecsapnak mindenkire, aki még hajlandó glutén-laktóz-cukortartalmú élelmiszert vagy húst fogyasztani. Bármilyen betegséged van, biztosan belefutsz valakibe, aki mindezekről letilt. És ha ráállsz a kegyetlen diétára, amiben tényleg nincs az égvilágon semmi, és már gyakorlatilag csak zöldség-gyümölcsöt eszel, de azokból se akármelyiket, jössz rá, hogy feleslegesen gyötörted magad. Mert javulásról, gyógyulásról alig hallani.

Vicces, hogy ez lett az érték. Ki mit eszik, pontosabban nem eszik. Azelőtt meg a szüzesség volt az érték, persze csak a nőknél. Az se kevésbé röhejes.

Nemrégiben tapasztalni lehetett még eszement ítélkezést a következő tárgykörben: ki adatott be magának oltást és ki nem.

Mindezek megint csak és kizárólag az egyénnel függnek össze.

Senkinek semmi köze ahhoz, hogy mit csinál vagy nem csinál valaki a saját testével.

Mikor veszik már észre az emberek, hogy mindenkinek joga van saját testével azt csinálni, amit akar?

Nem a másik saját, egyéni életmódjába kellene belekötni. Az kizárólag őrá lesz hatással.

Ezek valójában semmit se számítanak a közösség szempontjából.

A közösség, a nagy egész szempontjából egyetlen dolog számít: hogyan bánsz a másik emberrel.

A valódi értékek, a valódi erkölcs

Ha már ítélkezni kell, miért nem ezek alapján ítélünk? Nem lenne élhetőbb olyan környezetben élni, ahol jószándékúak az emberek? Ahol ilyen szempontból erkölcsösek? Az erkölcs szó eredeti, nemes értelmében? Ezek a valódi értékek, nem más.

• Megtartod-e a másik embernek adott szavad?
• Rabolod-e az idejét? Az időrablás nagyobb bűn, mint a pénzlopás, mert az elvett időt soha nem tudod visszaadni.
• Rendes, becsületes, tisztességes vagy-e vele?
• Igyekszel-e nem ártani neki? Ha mégis, és szól, azt figyelembe veszed-e?
• Segítesz-e neki nagy szükségében, vagy ezt elmulasztod?
• Hálás vagy-e, viszonzod-e, ha ő segített rajtad?
• Ha elkövettél vagy elmulasztottál valamit, vállalod-e érte a felelősséget?
• Igazságos vagy-e?

Ehelyett mit látni: divat egyre gonoszabbnak, szemétnek, aljasnak, becstelennek, átverősnek lenni. Divat nagy pénzeket lerabolni. Divat megúszni a felelősségrevonást.

A társadalom nemcsak megtűri, egyenesen támogatja is a rossz, a gonosz, a korrupció terjedését.

Nincs felelősségvállalás sem kicsiben, sem nagyban.

Nincs erkölcs.

Kiveszett.

Somorjai Martina Szexológus, Szociálpolitikus