Az Élet igazságtalan, kivéve …

Az Élet igazságtalan, kivéve egyetlenegy tényezőt, amelyből mindenkinek ugyanannyit adott. Igazságtalan az Élet, mert nem ugyanolyan esélyekkel születünk, mások a lehetőségeink és a támogatottságunk mértéke. Más a külsőnk, mások a képességeink, eltérő az egészségi állapotunk már a kezdet kezdetén is.

Vannak sokan, akik úgymond „szerencsések”: az életük könnyű. Van-e benned irigység? Irigyelsz-e másokat?

Az irigylésre méltók, a burokban születettek, a szerencsések

Kik ők? Ők azok, akik jó családba születnek. Anyagilag és/vagy érzelmileg megkapnak mindent, ami szükséges, szeretetben nőnek fel. Könnyen alakítanak ki társas kapcsolatokat, jól érzik magukat óvodában, iskolákban, munkahelyeken egyaránt. Könnyedén tanulnak, rendben van a külsejük, elsőre sikerül minden: kölcsönösen gyümölcsöző barátságokat vagy kellemes felszínes ismeretségeket kötnek. Kiegyensúlyozott párkapcsolatban élnek, ha ez a vágyuk, ha nem, akkor is csalódásmentesek a szerelmi és szexuális kapcsolataik. Azt a szakmát választják elsőre, ami nekik való, bekerülnek az áhított iskolákba és ugyanez érvényes lesz a munkahelyre is. Könnyedén, különösebb erőfeszítés nélkül érnek el sikereket minden téren, de ha valahol mégsem, kiterjedt és befolyásos kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, amely kisegíti őket minden pácból. Szabadidejüket is vagy hasznosan vagy kellemesen töltik. Pl. megerőltető, sport, teljesítmény vagy más pl. PoP kihívásokat teljesítenek ügyesen, vagy messzi tájakra utazva élvezik az életet. Természetesen tele vannak pénzzel, magas a presztízsük. Megbecsülik, elismerik, tisztelik őket, makkegészségesek. Békében élnek önmagukkal, családjukkal és környezetükkel. Boldogok.

De ha a felsoroltakból csak néhány érvényes valakire, már akkor is szerencsésnek vagy irigylésre méltónak tűnhet.

Ha viszont a fentiek közül kifejezetten sok tényező hiányzik valakinek, vagy akár csak egy, a számára legfontosabb, az illető érezheti magát szerencsétlennek, lúzernek, a körülmények áldozatának.

Akiknek az Élet nem osztott lapot

Ez a cikk neki szól. Talán pont neked.

Nem fogom felsorolni a fentiek ellentettjét: valószínűleg sorolod te magadnak is néhány tételét mint egy belső monológot napi szinten. Áldozat vagy, esetleg csak annak érzed magad – ami épp elég, hisz az érzések felülírhatják a racionális valóság érzékelést -, vagy legalábbis áldozati a mentalitásod.

Felteszed a kérdést: a másiknak miért könnyebb? Őneki miért jobb mint nekem? Elkezded hibáztatni a szüleidet, a körülményeidet, legrosszabb esetben Istent is.

Egyvalamit ne felejts el. Miben volt az Élet igazságos veled és mindenki mással.

Egyvalamiből ugyanannyit adott mindnyájunknak.

Időből.

IDŐ

Az idő a legdrágább kincsünk.

Mégsem értékeljük az IDŐ-t eléggé. Talán pont azért, mert mindenkinek egyenlően jutott belőle?

Mert az IDŐ igazságosan lett elosztva?

Ezen el lehet gondolkodni…és most lépjünk tovább:

Amit nem értékelünk, azzal nem is bánunk túl jól.

Természetesnek vesszük, pedig nem az.

Nem vesszük észre, hogy az idő drága kincs, pedig ordít a mondás:

Elgondolkodtál már azon valaha is, mit jelent ez?

Pl. azt, ha lehetőséged adódik valamire, akkor ragadd meg, mert MOST ELÉRHETŐ. Az, hogy éppen most, aktuálisan megadatott a lehetőség, nem azt jelenti, hogy később is elérhető lesz. Mert az Élet ilyen kegyetlen – vagy inkább igazságos? Ami ma neked nem kellett, holnap odaadja másnak, aki jól bánik vele. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.

Utána már hiába puffogsz. Hisztizhetsz, toporzékolhatsz, erőszakoskodhatsz, könyöröghetsz még egy esélyért. Felesleges. Ez a hajó elment. Az a hajó elment és nem jön vissza többé soha.

Magától értetődőnek vetted a lehetőséget, amikor ott volt. Ő pedig kicsusszant az ujjaid közül mint a hal.

Mert nem szántál rá időt.

Azaz nem vetted komolyan.

Az idődet, a drága, értékes idődet valami másra pazaroltad. Ami nem tett túl sok jót hozzád. Nem fejlesztett, nem változtatott meg jobb irányba, nem lett tőle jobb a szex, nem lett tőle jobb az életed.

Feláldoztad értékes idődet valamikre, amikre nem kellett volna. Most már bánhatod: eső után köpönyeg. És most még mindig csak önmagaddal való kapcsolatról beszéltem, hogy te mire használod a saját épülésedre is fordítható drága idődet.

A MÁSOK IDEJE

De mi a helyzet, amikor más emberrel kerülsz kapcsolatba?

Vesztegetni fogod az ő értékes idejét is?

Döntsd el mihamarabb, akarsz-e annak az embernek valamit adni vagy kérni tőle, amely kölcsönösen jutalmazó lesz mindkettőtök számára?

Mert ha nem, akkor légy őszinte: csak ki akarod őt használni esetleg. Használni akarod őt, a pozitív energiáját, a szeretetét, a tudását, a segítőkészségét, a kapcsolatrendszerét, a pénzét, a szépségét stb. Bármijét, amiből neki több van, mint neked.

Tudtad, hogy az egyik legnagyobb bűn az időrablás? Ezt én fogalmaztam meg pár éve és szeretem hangoztatni ahol, csak tudom. Néhányan már átvették. Miért oly nagy bűn az időrablás? Mert akitől elloptad, annak már soha nem tudod visszaadni. Míg a pénzt vagy bár más kézzelfoghatót vissza tudod szolgáltatni, az értékes elvesztegetett idejét az illetőnek, amit feleslegesen rád pazarolt, soha. Halottnak a csók.

Így szoktam megfogalmazni: az időrablás nagyobb bűn a pénzrablásnál, mert az időt nem lehet visszaadni.

Ez a téma elég fontos, hisz idegen nyelvekben is van rá külön kifejezés: Angolul: don’t waste my time, timewaster, timeabuse, timestealer. Olaszul: non perdere il mio tempo, perditempo. Magyarban kifejezetten hangsúlyos: időrablás. nem idővesztegetés, nem idővesztés, hanem időrablás.

A rablás pedig bűncselekmény. BTK kategória.

Mégha nem is büntetendő, vedd komolyabban. Légy jó önmagadhoz és légy jó másokhoz. Tiszteld saját és mások értékes idejét egyaránt. Amíg van.