Előadás a 2016-os szexkutatásról

szexkutatás párok nemi élete

Keressen meg, ha szeretné, hogy kutatásaimról előadást tartsak Önöknél!

2016-ban szexkutatást végeztem a neten anonim kérdőív segítségével, amit személyes mélyinterjúkkal egészítettem ki. Olyasmiről kutattam, amiről előttem soha senki: egy szexuális értelemben véve kisebbségnek számító csoport, a vallásukat komolyan vevő, azt napi szinten gyakorló hívő keresztények nemiséghez való viszonyulását vettem górcső alá. Sokan azt jósolták, a kutatás nem fog sikerülni, mert senki sem fog nyilatkozni, de nem így történt. A végén már válogatnom kellett az ajánlkozó párok közül, mert nem volt kapacitásom mindenkivel mélyinterjút készíteni.
A kvantitaív és kvalitatív kutatási módszerek alapján készült tanulmányt

még sosem publikáltam

pedig már akkor felkért rá a média. Most döntöttem úgy, hogy nyilvánosság elé tárom a kutatás eredményeit. Várom azon művelődési házak, települések megkeresését, akik erről bővebben szeretnének hallani.

Íme, a cikksorozat első része:

Kutatás keresztény párok szexuális életéről 1.


(a cikk alján a kép alatt is elolvasható)

Nemcsak eddigi, hanem folyamatban lévő kutatásaimról is fogok beszélni. Az előadás során kitérek arra, hogy a mai tinédzser fiúk milyen új szexuális szokást vettek fel. Ha ezen nem változtatnak, ez hosszú távon a társadalom kihalását is okozhatja. Fiúgyermekes szülőknek, pedagógusoknak az előadás különösen ajánlott!

A cikksorozat 2. része:

Kutatás keresztény párok szexuális életéről 2.


(a cikk alján a kép alatt is elolvasható)

1. cikk:

2016-ban nagy fába vágtam a fejszém: elhatároztam, hogy keresztény párok szexuális életét fogom kutatni. Nem sokan biztattak, amikor belekezdtem: azt jósolták, nem fog nyilatkozni senki, már anonim módon a kérdőívre sem, nemhogy szemtől-szemben a mélyinterjú kérdéseire.

Az emberek általában azt gondolják, hogy a keresztények a szexet bűnnek tartják a házasság előtt, de bizonyos esetekben még házasságban is. A nemi élethez leginkább tiltások, korlátozások kapcsolódnak, és bár a „ne beszélj róla” nincs a parancsolatok között, de úgyse fog senki megszólalni. Mégis ragaszkodtam ehhez a témához és ehhez a – mondjuk ki: szexuális értelemben véve akár kisebbségnek is nevezhető – csoporthoz. Azért nevezem a keresztényeket kisebbségnek szexuális értelemben, mert hozzáállásuk a nemi élethez eltér a többségi társadalom tagjaiétól. A kívülállók közül persze sokan úgy gondolják, a keresztények nem tartják be a szexuális életre vonatkozó vallási előírásokat. Valóban nem lehet ezt száz százalékosan biztosan tudni, aki viszont valaha is megfordult keresztény közösségben, tapasztalja, hogy ezt a témát komolyan veszik: igyekeznek betartani a szabályokat. Vannak közösségek, ahol súlyosan szankcionálják a szexuális kihágásokat: aki nem felel meg az elvárásoknak, azt végső esetben akár el is tanácsolhatják a gyülekezetből, (kis)egyházból. Sem ezt, sem Isten (vélt vagy valós) haragját nem kockáztatják sokan szabályszegéssel, ugyanakkor sokan nem félelemből, hanem odaadásból, elkötelezettségből, Isten iránti szeretetből tartják be a tilalmakat.

Tamáskodhatnak néhányan, hogy „úgyse őszinték a válaszok”, hiszen bármit meg lehet kérdőjelezni, még a megkérdőjelezett dolog kérdőjelét is. Ám, ha ezzel foglalkozunk, nem haladunk előre. Így azt javaslom, érdemes bizalmat szavazni a kutatás válaszadóinak és elemzőjének egyaránt.

Így indult a „Kereszténység és szexualitás”-kutatás

Először egy anonim kérdőívet készítettem, amelyet az interneten hirdettem meg az általam fellelt összes keresztény közösség online csoportjának. Én is tartottam tőle, hogy senki nem fogja kitölteni a téma kényessége miatt. Hiszen valóban, a szexualitás elmélete és gyakorlata a keresztények körében eléggé nagy tabu, ha mégis tartanak szemináriumot a szexuális életről, az alapvetően a tisztaságról és tiltásokról, a „mikor és meddig nem engedélyezett” dolgokról szólt. Az egészséges, házasságban történő szexuális gyakorlatról egyetlen szemináriumot sem találtam az világhálón, mielőtt elmentem a Talita rendezvényére, amely a családtervezésről szólt. Ott sikerült a szervezőknek egy olyan párt felszólaltatniuk, akik nemcsak a gyermeknemzésről, hanem a nemi élet sajátosságairól is tudtak őszintén, bár csupán érintőlegesen nyilatkozni. Az esemény szervezői azt hitték, senki nem fog eljönni az előadásra, ehhez képest zsúfolásig megtelt a nagy terem. Ez számomra is bátorítást adott, hogy a sokáig szőnyeg alá söpört témát kicsit felszínre hozzam.

Anyaggyűjtéskor igen kellemes meglepetések értek: anonim kérdőívemre nagyszámú válasz érkezett, 76-an töltötték ki.

Ez azért is érdekes, mert olyan mélységű intim kérdéseket is feszegettem benne, amelyek már-már felérnek egy kvalitatív módszertanú kutatással. Ezután már csak két különböző egyházhoz, közösséghez tartozó házaspárra volt szükségem, akik őszintén nyilatkoznának egy mélyinterjú formájában. Ekkor ért az újabb meglepetés: rekordgyorsasággal lett jelentkezőm, és még túljelentkezés is volt. A legnagyobb történelmi egyházak képviselőit hasonlítottam össze mélyinterjúm során egy kevésbé ismert kisegyházzal, az Egyesítő Egyházzal (amely a keresztény hagyományokból kiinduló, de magánkinyilatkoztatáson alapuló gyülekezet – a szerk.). Mindkét egyháznak van sajátos és különleges szexuáletikai tanítása: a Katolikus Egyházé az ún. Humanae Vitae, az Egyesítő Egyházé pedig az Alapelv. Ezen műveket részletesen átolvasva, feldolgozva fogom kiemelni kommentárjaim során a kutatás témája szempontjából lényeges momentumokat.

Kutatásom hiánypótló, egyedi és helyenként meglepő is lehet, ebből készítek rövid összefoglaló cikksorozatot.

A kérdőív kérdései (a válaszlehetőségeket itt nem részletezzük):
Melyik egyház/felekezet/közösség tagja?
Mióta hívő / vallásos?
Gyakorolja vallását?
Nem, Életkor, iskolai végzettség, Lakhely
Felekezete által kiadott szexuáletikai tanítás neve (ha van):Ön szerint eltávolítja az istenkeresőket a kereszténységtől a sok szexuális tiltás?
Sokkal több keresztény lenne, ha nem lennének szexuális tiltások?
Ha Ön felnőtt megtérő, melyik állítás igaz?
Véleménye szerint a keresztény fiatalok szűzen mennek a házasságba?
Fontos, hogy a (keresztény) fiatalok szűzen menjenek a házasságba?
A szex elsődleges célja a gyermeknemzés?
A nemi öröm Isten ajándéka?
Szabad-e fogamzásgátlást alkalmazni?
Befolyásolja-e az Ön nemi életét valamilyen gyötrő gondolat? (több válasz lehetséges)
Ha nincsenek vallásosságból fakadó gyötrő gondolatai, az minek köszönhető?
Hova helyezné magát ezen a skálán, ha választani kellene a kettő között? Hit/vallás 1-2-3-4-5-6-7-8-9 Nemi élet…. (skálán)
Milyennek jellemezné szexuális életét?
Véleménye szerint a keresztény párok milyen gyakorisággal élnek nemi életet?
Ön milyen gyakorisággal él nemi életet?
Ön szerint elegendő mennyiségű-e a szexuális együttléteinek száma?
Milyennek ítéli a szexuális életét?
Partnerével tud-e a szexuális életükről beszélni?
Kért-e valaha segítséget szakembertől párkapcsolati, szexuális kérdésben?
Kérem, jelölje meg azon szexuális problémákat, amelyekről már hallott!
Kérem, jelölje meg azon szexuális problémákat, amelyek Önöknél előfordultak!
A partnere elégedett-e a szexuális együttléteikkel?
Partnere mivel, hogyan fejezi ki, hogyha nem elégedett a szexuális együttléteikkel?
Milyen vágykeltőt, szexuális segédeszközt használ?
Mennyi volt a legtöbb idő, mely eltelt két szexuális aktusa között a házasságában?
Milyen gyakorisággal maszturbál?
Hogyan hat a maszturbálás a szexuális életére?
Megbeszéli valakivel a szexuális élményeit?
Milyen gyakran gondol a szexre?
Van-e olyan szexuális vágya, fantáziája, melyet soha nem fog erkölcsi-morális megfontolások miatt megvalósítani?
A munkája befolyásolja-e a szexuális életét?
Milyennek ítéli a lelkiállapotát?
Olyan a házassága szexuális értelemben, amilyennek eltervezte, megálmodta?
Ismer valakit, akinek szüksége lenne szexuális tanácsadásra, konzultációra?

2. cikk
Alapfeltevésem ez volt: a keresztényeknek sokkal több szexuális problémával kell megküzdeniük, mint másoknak. Nyitottan álltam saját feltételezésemhez, úgy voltam vele, hogy vagy bizonyítom, vagy cáfolom. A cikksorozat végére kiderül, de addig is kíváncsian várom a véleményeket: vajon bizonyítottam vagy cáfoltam előfeltételezésemet?

Anonim kérdőívet szerkesztettem, amit online terjesztettem. 76 válasz érkezett, amelynek túlnyomó része a Katolikus Egyházból jött. A kutatásban sok felekezet, gyülekezet tagjai semmilyen mértékben nem vettek részt. A sok visszautasítás mellett felemelő volt, hogy a katolikusok csoportja nemcsak megosztotta, hanem kifejezetten propagálta is kérdőívemet. Ezúton is köszönöm nekik!

A cikksorozatban a kérdésfeltevés után mindig a kérdőívből nyert konkrét tényeket, adatokat közlöm először, de mögé írom saját, sok esetben eltérő véleményemet, és nem tudom visszafogni szexuálterapeuta látásmódomat egy-egy válaszadó csoport motivációinak elemzésekor.

A kitöltők demográfiai adatai

A válaszadók 60 százaléka kifejezetten aktív tagja a közösségének, 30 százaléka pedig hetente egyszer vagy ritkábban megy el istentiszteletre/misére/alkalomra. 58 százalékuk férfi. 20 százalékuk 18–30 év közötti, 30–30 százalékban képviselik magukat a 31–40, illetve 41–50 évesek. Örömmel konstatáltam az idősebb korosztály részvételét: 12 százalékuk 51–60 éves, 8 százalékuk pedig 61–70 éves.

A kitöltők 79 százaléka minimum főiskolai végzettségű. Összesen 12 százalék falusi lakos, mindenki más városban él. Szintén 79 százalékuk él házasságban. 13 százalék egyedülálló, 8 százalék párkapcsolatban van, de nem él együtt társával.

Szexuális tiltás – eltávolodás Istentől

Legmeglepőbb számomra arra a kérdésre adott válasz volt, hogy „Ön szerint eltávolítja az istenkeresőket a kereszténységtől a sok szexuális tiltás?”. A többség, 66 százalék azt válaszolta, nem. Holott tapasztalatom szerint igen. Nagyon is. Vajon miért írtak nemet? Mert sosem próbáltak evangelizálni? Ez könnyen lehet, hisz a Katolikus Egyház – márpedig válaszolóim nagy része onnan jött – kevésbé szólítja fel híveit a hittérítésre, mint a kisebb gyülekezetek. Nincs kampányszerű térítés. A felnőttekre irányuló hittérítő munka inkább kisebb felekezetekre, közösségekre jellemző, ezért ők erre a kérdésre feltételezésem szerint egybehangzóan azt állították volna, hogy ez a verbuválás egyik legnagyobb akadálya.

Itt viszont ezen előfeltételezésemet megcáfolták: csupán 18 százalék adta azt a választ, hogy „igen, eltávolítja, és ez baj”. Hasonló lett az aránya a másik, hasonló témájú kérdésre adott válaszoknak is („Sokkal több keresztény lenne, ha nem lennének szexuális tiltások?”) – a többség, 60 százalék nemmel válaszolt. (Lásd az alábbi ábra felső diagramját!)

Másképp gondolkodók elfogadása a vallásos közösségben

A kérdőívből kiderült, hogy csak kevesen intoleránsak és zárnák ki közösségükből a szabadosabban gondolkodókat. Ez megnyugtató és pozitív eredmény, ami azt sugallja, hogy van helye a másként gondolkodóknak is, van valódi elfogadás a hívők körében. Tehát amitől annyian tartanak, a mások ítélete, elképzelhető, hogy nem is annyira erős. Önmagában ez az adat is bátoríthatna egy istenkeresőt, hogy merjen közösségbe járni.

Hangsúlyozom azonban, hogy kitöltőim többsége katolikus. Biztos vagyok benne, hogy egy kisegyházban sokkal nagyobb lenne az intoleráns hívők aránya, mert sokkal nehezebben tűrnek meg valakit, aki egy picit is másképp gondolkodik sarkalatos kérdésekben. Régen legalábbis így volt, pontosabban én így tapasztaltam. Mivel magam is felnőtt megtérő voltam, kerestem az utam. Sok helyre elmentem, megismertem különböző közösségeket: innen származik a tapasztalatom. Végül visszatértem a kályhához: római katolikusnak kereszteltek, s most katolikus közösségbe járok. Megkeresztelésem ellenére nem kaptam vallásos nevelést, ateistaként magam tapasztaltam meg Isten létezését. Empirikus hívő vagyok: csak abban hiszek, amit megtapasztaltam, de abban nagyon.

Szexuális tiltás mint a vallásos élet vonzereje

Mint a fenti ábra alsó tortáján látható, nem alaptalan azon feltételezésem, amely szerint vannak, akik a szexuális tiltások miatt válnak hívővé. Akik számára ez ilyen kiemelten fontos, valószínűleg így legitimálják aszexualitásukat, illetve a nemi élettel kapcsolatos averziójukat. Azaz léteznek olyan emberek, akiket pont a szexuális tiltások vonzottak felnőttként a megtérés felé, mert undorodtak vagy tartottak a szextől. A szextől való undor, félelem, viszolygás nem egészséges, szembenézni vele mégsem könnyű. Ilyenkor a probléma megoldása elodázható például azzal, ha olyan közösségbe, társaságba kerül az ember, ahol amúgy is korlátozott ez a tevékenység. Így a lehető legkésőbb kell vele szembenézni, mondjuk csak a házasságkötés után, amikor már lehet nemi életet élni. Ha „szerencséje” van, olyan partnert választ, aki szintén ódzkodik a szextől, így le tud élni egy életet úgy, hogy ezt nem kell erőltetnie. Ha viszont egészséges szexualitású társsal köti össze életét, akkor megjelenik egy súlyos konfliktus a két fél között. Ha a szexre vágyó fél fel tudja oldani a szextől viszolygó társában ezt a blokkot, és eléri, hogy társa élvezze a házaséletet, akkor jó irányt vett a kezdeti nehézség. Sokaknak azonban ez nem sikerül szexuálterapeuta segítsége nélkül. Ha nem kérnek szakértő segítséget, akkor mindkettejük számára gyötrelmessé válhat a szex. Szenved az, aki már eleve ódzkodott tőle, és szenved az is, aki látja, hogy társa nem kívánja őt, elutasítja.

Számos oka lehet annak, hogy valaki elutasítja a nemi életet:

1. A legsúlyosabb a korábbi abúzus, ami traumaként megmaradhat az egyén lelkében és testében. Ha ezt nem dolgozza fel, hiába él a szeretett személlyel nemi életet, az aktusok során a régi trauma előjöhet.

2. További ok lehet a partner ügyetlensége, ami miatt az egyén (többnyire nő) egyre jobban bezárul. Nem titok, hogy évezredeken át a nők a szexet csak eltűrték mint kellemetlen kötelességet, nem élvezték, csak kényszerből csinálták. Ismerős a mondás? „Hagyd magad, hamarabb szabadulsz”? Ezt anyák tanították nemzedékeken át lányaiknak. Nem olyan régen terjedt csak el a köztudatban, hogy a szex lehet jó a nők számára is. A férfi ügyetlenségének okát sokan a tapasztalatlanságban keresik, de szerintem a tapasztalatlanság nem mindig jár együtt ügyetlenséggel. Tény, hogy keresztény neveltetés esetén sok esetben nem kap szexuális felvilágosítást a fiatal, de ezt maga is pótolhatja: ha utánaolvas, szexuálterapeutával konzultál, fejben készül a nemi élet megkezdésére. Még ha kezdő is, de partnerére odafigyelve lehet benne ügyes. Fontos, hogy a férfi ne pornófilmből tanulja meg a nőkkel való bánásmódot.

3. Oka lehet még a saját test elutasítása, a negatív testkép. A szexualitásban teljesen feltárjuk magunkat egy másik ember előtt, s aki nem elégedett testével, az nem biztos, hogy fel tud oldódni az ölelésben. Ezt én tetszéskényszernek nevezem, főleg nőket érint, de férfiaknál is tapasztaltam praxisomban.

4. A teljesítménykényszer is gátló tényező lehet, félelem attól, hogy teljesíteni kell – ez jellemzően férfiaknál áll fenn. Aki már korábban tapasztalt magán korai magömlést, merevedési zavart, a felsüléstől való félelme miatt elképzelhető, hogy inkább bele sem kezd egy testi kapcsolatba, hanem egyedülálló marad.

5. A nemi élet elutasításának oka lehet a félelem a teherbeeséstől, teherbeejtéstől. Hogy is tudná felszabadultan élvezni párja ölének melegét az, aki közben amiatt aggódik, hogy ez milyen következménnyel fog járni!

Ezeken kívül még számos oka lehet annak, hogy valaki elutasítja a szexualitás gondolatát is, de ez már elvezet az eredeti témától. Egy utolsó, fontos gondolat a hoppon maradó fél szemszögéből: mindenkinek csorbít az önbizalmán, önbecsülésén, ha párja rendszeresen elutasítja őt szexuálisan. Tapasztalatom szerint a méhnyakrák hátterében sok esetben pontosan ez áll. Ezért házasságban ne használjuk a vallást mint ürügyet a nemi élet elutasítására, inkább nézzünk szembe önmagunkkal és a valódi okkal, mielőtt késő lesz.

A kutatás anyagát ide is feltöltöm