Nézem a Házasodna a gazda realityt, és mint szexuális-párkapcsolati tanácsadónak, megvan róla a véleményem. Elkeserítő, ugyanakkor hiteles ábrázolása a mai valóságnak.
Nézzük csak Jázmint, az egyik nyertes nőt. Elemezve, mi segítette őt hozzá a győzelemhez, mindent látok, csak tiszta fair play-t nem. Nagyjából úgy, ahogy az életben is. Hogyan ütötte ki vetélytársnőit a legszerényebb külsejű versenyző a nyeregből? Folyamatos ócsárolással, a másik kvázi lekurvázásával, bemártásával, majd megbánást színlelve egy intim vallomással, amivel a bent maradt lányoknak is megadta a kegyelemdöfést.
Figyeljük meg a taktikáját: Amint megérkezett, elkezdte fúrni Tinát. Tina sose bántotta Jázmint, Jázmin mégis minden adásban őt savazta. Mi volt Tina bűne? Hogy szebb volt. Igaz, a másik két versenyző is szebb Jázminnál, de Tina ráadásul még erőteljes szexuális kisugárzású, magabiztos, érett nő, aki tisztában van önmagával, saját jó és rossz tulajdonságaival egyaránt, ezért vonzóbb a többieknél. Így őt bántani kellett. Tina és Zoli gazda között elcsattan egy csók, Jázmin ezen felháborodik és kijelenti, hogy smároló ellenfelének nincs tartása. Innen már csak egy lépés lett volna, hogy le is kurvázza a másik nőt. És itt jön a csavar: Jázmin talán már a következő adásban, az első adandó alkalommal ágyba bújik a gazdával. Hoppá! Milyen érdekes ez! Lehetséges-e, hogy azok, akik másokat elítélnek azok szexuális erkölcsi szabadossága miatt, valójában a legnagyobb alamuszi nyuszik, akik nagyot ugranak, amint van hova ugrani? És itt a lényeg a „van hova ugrani”, van kivel kísértésbe esni, mert valaki partnernek választja őket. De ha nem választja őket soha senki vagy csak olyan, akinek könnyű ellenállni? Akik megtartóztatják magukat egy életen át, erkölcsösnek mondhatóak-e szexuális értelemben, ha soha nem is lett volna lehetőségük túl gyorsan ágyba bújni vagy félrelépni? Azaz: aki a kutyának se kell és ezért soha nem éri szexuális kísértés, mondható-e erkölcsösnek?
Tina rájön, hogy nem kell neki Zoli gazda, így odaáll elé, bátran a szemébe mondja, mi nem tetszik és hazamegy. Korábban nem voltak ennyire öntudatosak a szereplők más realitykben sem: szinte soha senki nem lépett le a műsor közben. A nők büszkesége, öntudatossága egyre nagyobb, és ez a való életben is látható: már nem küzdenek akármilyen férfi kegyeiért és nem viselnek el akármit. A mai nők férfiakhoz való megváltozott hozzáállását bizonyítja a másik két versenyző, Zsófi és Nóri reakciója, amikor Jázmin – szintén ügyesen taktikázva, őszinte megbánást színlelve – elmeséli nekik, hogy ő bizony már lefeküdt Zoli gazdával. Mindkét nő kiakad, és ezek után érdeklődésüket vesztik Zoli gazda iránt. Zoli felméri a megváltozott helyzetet és végül Jázmint választja.
Mindezekből mit szűr le a néző? És mire következtet az, akivel mindez a valóságban esik meg, amikor többen versengenek egy férfi vagy egy nő kegyeiért? Azt veszi le, hogy a gonosz győz. A rossz diadala. Az igazságnak annyi. És bár a párválasztás szubjektív, sokszor nem igazság-alapú, de ez más, objektívebben mérhető területen, pl. egy előléptetésnél is megfigyelhető, hogy nem a teljesítmény alapján értékelnek sokszor, hanem az alapján, ki mit duruzsol a főnök fülébe, ki a legügyesebb taposó és gáncsoló. Egy-egy ilyen negatív élményből vagy akár sorozatos kudarcból az egyén levonhatja azt a következtetést, hogy „nem éri meg jó kislánynak/ jófiúnak lenni” „szemétnek kell lenni” „el kell taposni a másikat, hogy engem válasszanak”. Ezt hívom én téves kapcsolásnak.
A téves kapcsolás elmélete
Téves asszociációnak, téves társításnak, téves összekapcsolásnak is szoktam nevezni. Kliensem és könyvem olvasói már ismerik ezt az elméletemet. A lényege, hogy történik a múltban egy trauma, egy kudarc, egy negatív élmény, ami igaz és valós. Ebben az esetben a néző gondolhatja így:
- „Zoli Jázmint választotta”. Ez igaz. Ilyenkor azonban nem áll meg az ember, hanem tovább elemzi a helyzetet:
- „Azért választotta Jázmint, mert ő lejáratta Tinát (l.diktafonos eset).” Ez már nem teljesen igaz, itt már csúszik az analízis. Ekkor általában nem áll meg az ember, és így fejezi be:
- „Következésképp genyának kell lenni, alattomosnak és fúrni kell a másikat, csak így lehet érvényesülni.” Nos, ez a téves kapcsolás. Amikor egy kiinduló helyes állításból eljutunk egy hamis következtetésig, mert a fejünkben logikailag összekötünk két egymástól sok más esetben független tényt.
Az előbb akaratlanul is gonosz receptet adtam arra, hogyan lehet kiütni vetélytársakat a nyeregből. Egyvalamit azonban vegyünk figyelembe: egy olyan férfi, akinek ilyen nő kell, mint Jázmin, valószínűleg maga is azon a szinten rezeg. Ki is derül, hogy Zoli gazda sem fair: mást mond Zsófinak és Nórinak az esettel kapcsolatban (jó, hogy megtudtátok) és mást Jázminnak (minek mondtad el nekik?). Szóval a tanulság: ne bánd, ha nem jön össze valakivel, valószínűleg nem volt egy az értékrendetek. És az értékrenden nem lehet változtatni. Minden máson lehet.
És ez a válaszom a sok elkeseredett jókislánynak és jófiúnak is arra a konzultációimon gyakran felcsendülő kérdésükre, hogy a jók miért nem kellenek: de, kellenek. Csak a kereslet és kínálat nem mindig találkozik. Tartsatok ki, maradjatok jóindulatúak, becsületesek és találjátok meg egymást! Nem igaz, hogy a jószándékú emberek nem kellenek a másik nemnek! Hatalmas tévhit! Ahelyett, hogy keseregtek, legközelebb olyannal kezdjetek, akinek megfigyeltétek az értékrendjét: és csak akkor engedjétek bele magatokat az egészbe, ha úgy látjátok, egyezik a tietekkel.
(Nem tudni biztosan, hogy ez a reality előre megírt forgatókönyv alapján zajlik-e. Amennyiben akárcsak részben igen, elismerésem az RTL Klubnak! Komoly erkölcsi tanulságokat lehetett levonni ebből az évadból is.) Folyt. köv., ha tetszett, nyomj egy lájkot, vagy kommentáld a fórumomon legyenjobbaszex.hu/forum és akkor kivesézem a többi gazdát is.
