34 éves férfi, pornófüggőséggel, merevedési zavarral, gyermekvállalási nehézségekből adódó önbizalomhiánnyal, szexuális teljesítményszorongással:
9 év párkapcsolatban töltött idő alatt rádöbbentem, hogy nem adtam meg az alap figyelmet, törődést, segítséget a páromnak; nem tudta mellettem nőnek érezni magát. Azzal, hogy csak arra koncentráltam, hogy mi a jó nekem, egy szemernyit se fókuszáltam arra, hogy az ő vágyai is kifejezésre kerüljenek és beteljesüljenek. Nem érintettem, elutasítottam, amikor én úgy éreztem, hogy nem akarok valamit csinálni, vagy tenni.
Azután féltem, hogy nem csinálok valamit jól, hogy rosszat teszek neki. Rettegtem attól, hogy fájdalmat okozok, de pont attól, hogy féltem, s nem tettem semmit, s visszahúzódtam, tettem az irányában a legrosszabbat. A beteges félelem és önbizalomhiány mozgatta a gondolataimat és tetteimet, ahelyett, hogy magam helyett, a saját vágyaim kiélése helyett az érzéseivel és személyével foglalkoztam volna.
A beszélgetések alatt elhittem és átéreztem azt a rengeteg lemondást és visszautasítást, amit tőlem kapott ahelyett, hogy megbecsültem volna a vágyait és szükségleteit.
Igazából szerencsés vagyok, hogy ennyi időn át kitartott mellettem és nem állt fel mellőlem az első adandó alkalommal, amikor azt tapasztalta, hogy nem helyeztem előtérbe.
Lassan egy éve azonban az intimitás visszatért a mindennapokba; s jómagam is határozottabbnak és férfiasnak élem meg a napjaimat. A rendszeres együttlétek őt is megnyugtatták, s erősítették az egymásba vetett bizalmat. Merevedési zavarom a múlté, a pornóról leszoktam.
